“To all my fans – for all the support you have given me through the good times and tough times.”

“Valamennyi rajongómnak mindazért a támogatásért, amit nekem adtok a jó időkben és a nehezekben is.”

Andy Murray – Hitting back/Visszaütés

Andrew Barron Murray 1987. május 15-én született a skóciai Glasgow-ban, éppen 2 héttel azelőtt, hogy a család Dunblane-be, egy kis városba költözött, nem messze Stirling-től. A hely azokban az időkben nagyon nyugodtnak, barátságosnak és biztonságosnak tűnt, kivéve persze akkor, amikor Andy, a tesója Jamie és a barátaik Halloween-kor tojással dobálták a házakat.

Jamie mindösszesen 15 hónappal idősebb Andy-nél, így az édesanyjuk Judy Murray, aki teniszedző egyszerre tanítgatta teniszezni a fiúkat. Andy 3-4 éves volt, amikor Judy teniszlabdákat dobált feléjük, hogy próbálják meg eltalálni azokat. Jamie ügyes volt, Andynek azonban kevésbé ment a dolog. Már 7 éves lehetett, amikor határozottan javult a helyzet. Ahogy mondja: rossz volt a koncentrációja, rossz volt a koordinációja és indulatos volt a természete. Nem valami jó kombináció. A nagymamája úgy mesélte neki: bármit játszottak, monopoly-t, dominót, Andy minden áron győzni akart. Ha nem nyert: rettenetes dühbe gurult. Később Jamie felismerve ezt, inkább hagyta Andy-t nyerni, a békesség kedvéért.

Andy nemcsak teniszezett már egészen kis korától, hanem focizott is. Ennek hagyománya is volt a családjában, hiszen az anyai nagypapája, Roy Erksine a Hibernian FC-ben focizott az 50-es években. Andy is tehetséges focistának számított, még a Glasgow Rangers Akadémiájára is hívták játszani, 13 éves korában.

Egyszerre focizott és teniszezett, ami nem volt egyszerű. Még be sem fejezte a teniszedzést (akkor Leon Smith, a brit csapat jelenlegi kapitánya volt az edzője), már ment érte az apukája (William Murray), hogy fociedzésre vigye. Ebből egyszer csak Andy-nek elege lett és azt mondta: “apa, ezt így nem tudom csinálni, be kell fejeznem ezt az edzést, most nem mehetek el”. Édesapja ráhagyta és Andy aztán 7 hónapig egyáltalán nem is focizott. Bár imádott focizni és jó focistának is számított, valójában nem tudta: mennyire is jó. Teniszben viszont már akkor az egyik legjobb volt a korosztályában, Európában.

Nem mintha a teniszt nem hagyta volna abba néha. Többször is abba akarta hagyni és azt mondta az anyukájának: “nem akarok többet játszani”. És nem is játszott pár hétig, de aztán úgy gondolta: inkább játszana mégis. “A szüleim soha nem kényszerítettek arra, hogy teniszezzek, ami nem volt könnyű nekik, hiszen látták, hogy tehetséges vagyok”. Ehelyett azt mondták neki: “addig, amíg boldog vagy, csak addig csinálj valamit, amíg boldoggá tesz”.

Éppen ezért játszott tovább. Andy határozottan állítja, hogy a rengeteg pletyka, amely kering az anyukájával kapcsolatban, nem igaz. Sosem kényszerítették a szülei arra, hogy játsszon. “Egy olyan individuális sportban ugyanis, mint a tenisz, ahhoz, hogy tovább folytasd, muszáj, hogy szeresd.”

Egyre több tornán vett részt és 1998-ban, életében először (11 évesen) elhagyta Európát, hogy az Egyesült Államokban, Miami-ban játsszon a 12 éven aluliak nemhivatalos világbajnokságán (az Orange Bowl-on) és meg is nyerte azt.

15 éves korára Andy végleg felhagyott a focival (természetesen kedvtelésből a mai napig játszik) és eldöntötte, hogy a tenisznek szenteli magát. 2002-ben gyökeresen megváltozott az élete. Szeptemberben Spanyolországba költözött és a fiú, akinek addig csak egy fiúnak kellett lennie Dunblane-ben, teniszjátékos lett Barcelonában. Minden más lett: az ország, az időjárás, a család, a barátok, a nyelv, az étel és az élet.

Általános szabály, hogy a Murray-k nem szeretik elhagyni az otthonukat. Amikor Judy csatlakozott a női teniszezők mezőnyéhez, csak pár hónapig bírta, mert honvágya volt. Amikor Jamie Cambridge-be ment, hogy a brit teniszszövetség iskolájában edződjön, 7 nyomorúságos hónapot töltött el ott, aztán hazatért. Valahogy Andy mégsem ez a típus. 15 éves korára szinte vágyott arra, hogy elmehessen. Egy hűvös országban élt, korlátozott lehetőségekkel és maximum megyei játékosokkal edzhetett. Neki viszont napfényre, kemény munkára, szabadtéri pályákra és világklasszis ellenfelekre volt szüksége. Így hát nem volt rossz választás Barcelonába költözni.

Persze mindig kell egy kezdőrúgás: Andy Andorrában játszott a 16 éven aluliak Európa Bajnokságán, ahol a britek kikaptak a spanyoloktól a döntőben. A spanyoloknál Rafa Nadal is játszott. A döntő után beszélgettek és Rafa (akit Andy már évek óta ismert) elmesélte, hogy többek között Carlos Moyával edz. Egy top tizes játékossal…

Andy otthon elmondta az anyukájának, hogy Rafa Moyával edz, neki pedig soha, de soha nem volt lehetősége arra, hogy Tim Henman-nal eddzen, egészen 16 éves koráig nem is találkozott vele. Ő maximum megyei játékosokkal, anyuval és a tesóval edzhetett. Rafa egész nap a napon van, alig jár suliba és naponta 4 és fél órát edz. Andy egy hét alatt edzett összesen 4 és fél órát. Ez egyáltalán nem elég, ezt már tudta. Megnéztek tehát néhány Tenisz Akadémiát és végül Barcelonában a Sanchez – Casal Akadémiát választották, mert ez nyerte el leginkább Andy tetszését.

Andy nagyon sokat tanult abból, hogy távol volt az otthonától. Míg Nagy-Britanniában rosszindulatot és irigységet tapasztalt teniszkörökben, addig Spanyolországban nem volt féltékenység, csak kemény munka. Itt ismerkedett meg jó barátjával, Dani Vallverdu-val, aki hosszú ideig tagja volt Andy csapatának. Egy ideig – junior korukban – együtt párosoztak és egyetlen meccset sem veszítettek. Bár Andy imádott Barcelonában lenni, az étel viszont nem ízlett neki. Olyannyira nem evett, hogy egyszer még el is ájult. Valamint semmi nem kényszerítette arra, hogy megtanuljon rendesen spanyolul (az Akadémián sok külföldi fiatal volt) és ezt azóta is bánja.

2003-ban Andy-nek fájni kezdett a térde. Elég sok herce-hurca után derült csak ki (miközben Andy-nek folyamatosan fájdalmai voltak), hogy a térdkalácsában nincs csont ott, ahol a legtöbb embernek igen (bipartite patella). Operálni nem lehetett, hiszen növésben volt, tehát türelmesnek kellett lennie. Naponta járt az edzőterembe, de csak a felsőtestét tudta használni. Végül jobbra fordult az állapota és 2004 nyarán már ismét teniszezhetett.

Andy-t 11 és 17 éves kora között Leon Smith edzette (az Akadémián pedig Pato Alvarez). Aztán valamin összevesztek Leon-nal, így az útjaik 2004-ben szétváltak. (Nem ez volt az utolsó alkalom, hogy Andynek új edző után kellett néznie 🙂 ). Vagyis Andy edző nélkül érkezett New Yorkba, a US Open junior versenyére. Andy szereti az Egyesült Államokat és imádja New York-ot. 2004-ben az addigi 3 GS Torna junior versenyét Gael Monfils nyerte, ám a US Open-en már Andy diadalmaskodott. Ekkor érezte úgy először igazán, hogy egyszer a világ legjobb játékosai közé tartozhat majd.

Természetesen 2004 év végén ő kapta az Év Sportszemélyisége díjat Nagy-Britanniában, junior kategóriában. 411. helyen zárta a világranglistát és volt már néhány szponzor-szerződése is. A BBC-nek adott interjújában elmondta, hogy 2005 végére a legjobb 100-ban szeretne lenni a világranglistán. Azonnal támadni kezdték: “Jobb lenne, ha befogná a száját. Még hosszú út áll előtte.” És valóban: nem volt a világ legjobb junior játékosa, életében egyetlen “ATP” tornán nem játszott és bár nyert 4 “Future” versenyt, még a negyeddöntőig sem jutott el egyetlen “Challenger” tornán sem. Azaz Roger Federer-nek nem kellett attól a gondolattól remegnie: mi lesz, ha Andy Murray áll a háló túlsó oldalán.

Ki gondolta volna, hogy 2005 végére Andy lejátssza élete első ATP fináléját éppen Roger ellen, legyőzi Tim Henman-t Svájcban, ő lesz minden idők legfiatalabb brit Davis Kupa játékosa és kitör az Andy Murray Mánia Wimbledonban. Az év borzalmasan indult számára. Pato Alvarez, aki Barcelonában edzette, úgy gondolta: hagyják ki a Future versenyeket és Andy induljon Challenger tornákon. Dél-Amerikában. Andy szenvedett, állandóan veszített és fájni kezdett a háta is. Azonban Barcelonában szabad-kártyát kapott egy ATP tornára, Emilio Sanchez-nek köszönhetően. (Ha még nem került volna említésre: a Sanchez – Casal Akadémia természetesen két korábbi nagyszerű spanyol teniszjátékos, Emilio Sanchez és Sergio Casal Akadémiája). Vagyis Andy lehetőséget kapott arra, hogy komoly közönség előtt, komoly pénzért, komoly ellenfelekkel játsszon. És ő egyáltalán nem ijedt meg. Bár elvesztette az első mérkőzését, tudta, hogy megnyerhette volna. Ekkor ébredt rá, hogy megvalósíthatja az álmát, ami valójában már a célja volt: bekerülhet a Top 100-ba.

Egyben azt is megérezte, hogy tovább kell lépnie Barcelonából. Fantasztikus 3 évet töltött ott, teniszjátékossá vált, de most már annál többre van szüksége, mint amit az Akadémia nyújthat. Ekkor még mindig Challenger tornákon indul, ám szabad-kártyát kap Wimbledonba.

“A Wimbledon Sztori” – 2005

Ez volt Andy első Wimbledonja és mindösszesen a harmadik tornája, amit a felnőtt profi játékosok mezőnyében játszhatott. Korábban már háromszor játszott itt juniorként, abból kétszer az első körben esett ki. Vagyis egyáltalán nem tűnt úgy, hogy a fű a neki való borítás. Alig 2 hónapja még egy Challenger Tornán játszott (és kapott ki) 4-5 ember előtt Németországban, most pedig a világ egyik leghíresebb pályáján, a legjobb játékosok között, 14.000 ezer néző szeme láttára és óriási televíziós érdeklődés közepette léphet pályára. Egy iskolás srác, aki 317. a világranglistán. Viszont brit. Hamarosan egy sajtótájékoztatón találja magát Becker, Ivanisevics és McEnroe társaságában. Elmondása szerint annyira ideges volt és annyira félt, hogy beszélni is alig tudott…

Első ellenfele Georg Bastl Svájcból (aki 3 évvel korábban magát Pete Samprast győzte le Wimbledonban) és Andy 6:4, 6:2, 6:2 arányban nyert. Olyan sok autogrammot kell osztania, hogy Venus Williams meccse is csúszik emiatt. Aztán Stepanek következett, aki akkor 14. volt a világranglistán. Andy belázasodott, tán az idegességtől, de a meccs idejére már rendben volt. És ismét nyert. Vagyis a 3. fordulóban volt Wimbledonban, ahol a 3 évvel azelőtti döntős, egy igazi argentin hős, David Nalbandian várt rá. A Center Pályán. Andy 7:6, 6:1 arányban megnyerte az első 2 szettet. A meccs végül 5 szettet hozott és Nalbandian győzött, de Andy rengeteg tapasztalatot szerzett. Hiszen soha korábban nem játszott ilyen szintű teniszezővel, ráadásul egy 5 szettest. Soha korábban egyáltalán nem játszott 5 szettet. Ekkor ismerte fel, hogy sokkal fittebbnek és erősebbnek kell lennie.

Ahogy Andy összegezte: 3 éves korában kezdett teniszezni és az évek alatt sok áldozatot hozott: Spanyolországba költözött, elhagyta az otthonát, vagyis nagyon hosszú út vezetett odáig, hogy egy 5 szettest játszhatott a 3. fordulóban, ahol nagyon közel volt a győzelem. Megérezte, hogy visszakap abból valamit, amit beletett a teniszbe. Arról nem is beszélve, hogy a Torna végén már a barátai között tudhatta Sir Sean Connery-t, mindenhová televíziós stábok követték, házassági ajánlatokkal bombázták és ízelítőt kapott a “Murray-mániából”. Szürreálisnak tűnt, pedig ez maga volt a valóság.

Az amerikai tornákra már Mark Petchey-vel utazik, aki edzője és egyben útitársa lett. Vegyesen indul Challenger és ATP Tornákon (szabad-kártyával) és egyre jobb eredményeket ér el, így lassan el kezd keresni is a tenisszel. Bár fárasztó volt az utazgatás keresztbe-kasul az USÁ-ban, Andy élvezte. Cincinnati-ben a 2. fordulóban az Ausztrál Open 2005. évi győztesével, Marat Safinnal találja szemben magát. Ez az első alkalom, hogy Andy egy Grand Slam bajnok ellen játszik és bár kikapott, de a meccs 3 szettesre sikerült (4:6, 6:1, 1:6). A US Open-en kvalifikációt kell játszania, mert a britek nem cserélnek szabad-kártyát az amerikaiakkal. Andy csalódott emiatt, de 3 meccset nyer a kvaliban és a főtáblára kerül. Az 1. fordulóban 5 szettben győzi le Andrei Pavelt. A 2. fordulóban ismét 5 szettre kényszerül és vereséget szenved Arnaud Clement-tól.

Alig egy hónap múlva pedig már Roger Federer-rel mérkőzhet. Márciusban mutatkozott be a brit Davis Kupa csapatban (párosban győzelemmel az Erlich – Ram top tizes duó ellen), így Andy ismételten lehetőséget kap. Genfben, a párosban Rusedskivel 4 szettben kikapnak  ugyan Federerék-től, de a sajtótájékoztatón Roger úgy nyilatkozik: biztos benne, hogy a jövőben lesz néhány csatája Andyvel. Nem is gondolhatta, hogy ez milyen hamar bekövetkezik. A játékosok Genfből Bangkokba repülnek. Ekkor Andy 109. a világranglistán.

Andy úgy fogalmazott, hogy mindaz, ami ezután történt vele, nagyon különleges a számára. Úgy is mondhatná, hogy az egész 2005-ös év legmeghatározóbb pillanata itt következett el: vagyis megvalósította a fő célját, bejutott a legjobb 100-ba a világranglistán! Egyben – élete első ATP fináléját játszva – a döntőig jutott Bangkokban, ahol az akkorra már hatszoros Grand Slam győztes Roger Federer-től kapott ki. (Andy előtte sokszor játszott már Rogerrel, a számítógépén 🙂 ). Elmondása szerint általában minden meccsének, minden pontjára vissza tud emlékezni, nagyon jó a statisztikában, de ebből a meccsből alig emlékszik valamire. Nem hitte, hogy ez nem egy számítógépes játék, hanem maga a valóság. Később szabad-kártyát kapott a bázeli tornára, ahol honfitársa, egyben mentora, barátja, a világranglistán egykor negyedik Tim Henman ellen lépett pályára és legyőzte őt. Amikor 2005 karácsonyán hazautazott Skóciába, 64. helyen állt a világranglistán.

2006 februárjában edzője Mark nem utazik vele Kaliforniába, San Jose-ba, így végül kedvese, Kim Sears kíséri el. A Tornát (ATP 250) egy hokicsapat otthonában rendezik meg, ahol Andy a következő felirattal találta szemben magát: “Hard work beats talent when talent doesn’t work hard’ – vagyis “A kemény munka legyőzi a tehetséget, amikor a tehetség nem dolgozik elég keményen”. Micsoda igazság! A Tornán legyőzi Mardy Fish-t, Robin Söderling-et, majd az elődöntőben Andy Roddick-ot, végül a döntőben Hewitt sem tudta megállítani. Ez élete első ATP Tornagyőzelme és “csak” Kim van vele. Nem volt választása: hozzá rohant fel és csókolta meg örömében. Kétszer. 🙂 Andy 18 éves és 9 hónapos volt ekkor, ezzel 5. az örökranglistán, csak Hewitt, Borg, Nadal és Roddick volt nála fiatalabb, amikor megnyerte élete első ATP versenyét.

2006 tavaszán szakított edzőjével, Mark Petchey-vel és nyáron már Brad Gilbert-tel dolgozik. Néhány szó a “Brad Gilbert ügyről”, hiszen számtalan valótlan állítás kering a mai napig ezzel kapcsolatban. Brad a Brit Teniszszövetség “alkalmazottja” volt, aki több brit játékossal is dolgozott, de lehetővé tették számára, hogy Andyvel több időt töltsön és vele utazzon. Andy örömmel fogadta a lehetőséget, de az együtt töltött idő alatt kiderült, hogy Brad és Andy személyisége egyáltalán nem illik össze. Brad rengeteget beszélt Andynek, Andy hosszú időn át figyelmesen hallgatott, de eljött az idő, amikor belefáradt a hallgatásba. Teljesen meg lehet érteni Andyt. Ugyanakkor utólag azt ő maga is belátta, hogy Brad-re ordítani a meccsek közben ostoba és éretlen dolog volt. Így is 18 hónapot dolgoztak együtt. 2006 nyarán Andy Cincinnatiben a 2. fordulóban Roger Federer ellen lépett pályára és nyert. Ez óriási hitet adott neki.

2007-ben megvédte címét San Jose-ban és nyert Szentpéterváron is. 2007 végén – miután már nem dolgozott Brad-del – elhatározza, hogy szakemberekből álló csapattal (Team Murray) szeretne a továbbiakban készülni. Ekkor kezd dolgozni – többek között – Jez Green-nel és új edzőjével, Miles Mclagan-nel is. 2007 végét már Miami-ban töltötte, ahol ekkortól nagyon tudatosan edz. Állítása szerint soha korábban ilyen keményen nem edzett. 

A 2008-as évet a dohai tornával kezdi és a döntőben legyőzi Stanislas Wawrinkát, begyűjtve ezzel 4. ATP tornagyőzelmét. Bár nagyon bizakodó volt, az Ausztrál Open-en az 1. fordulóban kikapott Tsongától. Igaz, a francia fiú végül a döntőig menetelt. Még Andy Roddick is megjegyezte, hogy mit fog ezért Andy kapni a brit sajtóban.

(Csak egy röpke kitérő: Andyvel sokszor nagyon kegyetlenül bánt (bánik) a brit média. Számtalan olyan esetet ír le a könyvében, melyekben – félreértések alapján – igaztalanul támadták őt meg (például Jamie wimbledoni vegyes páros győzelme alkalmával vagy amikor lemondta a Davis Kupa szereplést az argentinok ellen, netán a 2008-as pekingi olimpiai szereplés kapcsán stb.). Valójában a könyv jelentős részében a félreértett/értelmezett eseteket meséli el a saját szemszögéből. Visszaüt vagy visszavág…).

2008-ban további 4 ATP tornát nyer (Marseille, Cincinnati, Madrid, Szentpétervár), köztük már 2 ATP Masters (1000-es) torna is található: Cincinnati és Madrid. Egyben 2008-ban Andy lejátszotta első Grand Slam fináléját a US Open-en, amit akkoriban egyértelműen a kedvenc versenyének tekintett. Az elődöntőben az általa olyannyira csodált Rafael Nadalt veri meg. Rafával addig ötször mérkőzött és kapott ki tőle, de mindig is érezte, hogy le tudja győzni. Nagyon elégedett volt és várta a Federer elleni döntőt. Jól is aludt, hogy aztán kevesebb, mint 2 óra alatt sima 3 szettben kapjon ki az ezzel 5. US Open címét begyűjtő Roger Federer-től. Bár csalódott volt, összességében élete addigi legjobb Tornájának nevezte a 2008-as US Opent. Ekkor 22 éves és 4. a világranglistán.

2009-ben tovább gyarapítja tornagyőzelmei számát, köztük 2 újabb Masters diadalt arat: Doha, Rotterdam, Miami, Queen’s Club, Montreál, Valencia (Miami és Montreál a Masters győzelmek helyszíne). Év közben augusztusban 3 hétig állt a világranglista 2. helyén is, de az évet a 4. helyen zárja. Ezzel a 6 diadallal – a tornagyőzelmek számát tekintve – a 2009-es Andy addigi legjobb éve.

A 2010-es évet ismételten egy Grand Slam fináléval indítja, döntőt játszik az Ausztrál Open-en. Ahol ismét Roger Federer-be botlik és ismét könnyedén bukik el benne. A Díjátadó Ceremónián hangzik el tőle a következő mondat: “Sírni már tudok úgy mint Roger, de sajnos játszani még nem.” Utalt ezzel Roger 2009-es elvesztett AO döntőjére, melyen, akár csak Andy most, sírva fakadt. 2010 első féléve Andy vesszőfutását hozta, nagyon megviselte az újabb elbukott finálé. Ezt követően először igazán csak Wimbledonban játszott jól és eredményesen, ahol az elődöntőig jutott. Innen viszont felfelé ívelt a játéka, eredményessége, egészen a londoni Masters Cup elődöntőig. Végül 2010-ben 2 tornagyőzelemig jutott, mindkettőt Masters versenyen szerezte. Egyrészt megvédte montreáli címét Torontóban. (Ez úgy lehetséges, hogy a kanadai ATP World Tour Masters 1000-es versenynek felváltva ad otthont Montreál és Toronto. Páros években Torontóban, a páratlanokban Montreálban rendezik meg a versenyt). Valamint nyert Shanghai-ban is, így már összesen hat 1000-es versenyen tudott győzedelmeskedni.

2010-ben ismét búcsút mond egy edzőnek, ezúttal Mclagan az “áldozat”, aki 2007 végétől 2010 júliusának végéig volt Andy edzője. Ezt követően a spanyol Alex Corretja egyfajta tanácsadóként dolgozik mellette, tulajdonképpen edző részidőben. Ez sem tartott túl sokáig azonban, mert 2011 tavaszán Andy és Alex útjai is elváltak. Már akkor felmerült új edzőként Ivan Lendl neve, de végül Andy egészen 2011 végéig Darren Cahill-el dolgozott, igaz, ő sem főállású edzőként segítette.

2011-ben ismét döntőt játszott az Ausztrál Open-en, de az újabb, immár 3. GS finálé elvesztése (ezúttal Djokovics ellen) újból megviselte rendesen. Mégis a 2011-es év lett Andy addigi legeredményesebb szezonja: mind a 4 Grand Slam Tornán elődöntős volt, ami még soha nem fordult elő vele, ráadásul a Roland Garros-on ez volt összességében is az első elődöntője. Szerzett 5 ATP tornagyőzelmet, vagyis ő nyert Queen’s-ben, Cincinnatiben, Bangkokban, Tokióban és Shanghaiban. Így már 21 ATP diadalnál tartott, ebből 8 Masters tornagyőzelmet jelentett a számára. 2011-ben is 2 Masters Tornagyőzelemmel gazdagodott (Cincy, Shanghai), a tokiói ATP 500-as versenyen pedig nemcsak egyesben, de testvérével Jamie-vel a párosban is ő volt a tornagyőztes.

Az őszi ázsiai menetelése során 3 versenyt nyert zsinórban és feljött a 3. helyre a világranglistán. Párizsban is negyeddöntős volt, de az év végi Masters Cup-on megsérült, így nem tudta azt végigjátszani. Roger Federer viszont nagyszerűen szerepelt Bázelben, Párizsban és Londonban (vagyis mindhárom tornát megnyerte), így visszavette a 3. helyet Andytől a világranglistán.

2011 decemberében szokásához híven Miami-ban keményen tréningezett, majd megérkezett Ausztráliába, Brisbane-be, ahol 2012. január 1-én bejelentette: új edzője egy igazi legenda, a nyolcszoros Grand Slam bajnok: Ivan Lendl. Bár a brisbane-i torna első 2 fordulójában botladozik, azt követően kiválóan játszik és meg is nyeri a Tornát. Ez a 22. ATP tornagyőzelmet jelenti számára.

2012-ben az Ausztrál Open-en ezúttal az elődöntő volt a végállomás, ahol heroikus küzdelemben maradt alul Novak Djokoviccsal szemben. Összehasonlítva azonban a 2011-es döntővel, amit egymás ellen játszottak: egyértelmű a továbblépés Andy számára. Sőt, 2012-ben a wimbledoni döntőben már megmutatta: jó úton halad az első Grand Slam győzelem felé. Itt még Federer jobb volt nála, alig pár héttel később a londoni Olimpián Andy már legyőzhetetlennek bizonyult: vagyis éppen Federer ellen szerezte meg az aranyérmet. Tenisz karrierjének addigi csúcsára 2012. szeptember 10-én jutott, amikor 5 órás, 5 szettes döntőben jobbnak bizonyult a címvédő Novak Djokovicsnál és életében először megnyerte a US Open-t, ezzel egyben első Grand Slam diadalát aratta. Nem kérdés, sok szép és nagy siker vár még rá.

2013-ban ismét tornagyőzelemmel kezdte az évet, Brisbane-ben megvédte címét. Az Ausztrál Open-en, az elődöntőben Federer-t legyőzve, újból döntős, a fináléban azonban jobbnak bizonyult nála Novak Djokovic. 2013 márciusában újabb Masters Tornát nyer Miami-ban, ezzel az ATP 1000-es tornagyőzelmeinek száma 9-re, ATP tornagyőzelmeinek száma pedig 26-ra emelkedett. 

bris f8miami f56

2013-ban májusában – folyamatos hátfájása miatt – kihagyja a Roland Garros-t és megkezdi a felkészülést Wimbledonra. Felvezető versenyén, Queen’s Clubban már kitűnő formában játszik és életében immár 3. alkalommal diadalmaskodik a Tornán. Már ekkor érezhető, hogy valami nagy dolog készülődik…

f47

2013. július 7-én pedig a legmagasabb csúcsra jutott, hiszen meghódította a Tenisz Szentélyét, vagyis megnyerte a Wimbledoni Tenisztornát. Ez egyértelműen Andy tenisz-karrierjének legkiemelkedőbb állomása, hiszen kimondva-kimondatlanul a Wimbledoni Trófea számít a legnemesebbnek teniszberkekben és azokon kívül is. Ez óriási teljesítmény Andytől és tekintve, hogy 1936 és Fred Perry óta, vagyis éppen 77 éve nem volt brit győztese férfi egyesben az Angol Nyílt Teniszbajnokságnak, borítékolható, hogy előbb vagy utóbb a Sir megszólítás is jár majd neki…  

(Amit azóta meg is kapott, bővebben itt: 

https://andymurraymania.wordpress.com/2016/12/31/andy-lovagi-cimet-kap-a-kiralynotol-gratulalunk-sir/)

trófeakupa kiss

Jelenleg 45 ATP tornagyőzelem áll a neve mellett, benne 3 Grand Slam diadal, 2 egyéni olimpiai aranyérem, 1 világbajnoki cím és 14 Masters siker.

2014-ben három tornagyőzelmet szerzett: Shenhzenben, Bécsben és Valenciában tudott nyerni.

2015-ben életében először nyert tornát salakon, Münchenben, majd azt követően megnyerte a Madridi Masterst is úgy, hogy a döntőben Rafael Nadalt verte két játszmában. A 34. tornagyőzelmét Queen’s Clubban, Londonban, a 35.-et pedig Kanadában, Montreálban aratta. A 2015-ös esztendő talán legnagyobb győzelmét a Davis Kupa siker jelentette, ahol a döntőben három meccset játszott és nyert a belgák ellen, salakon.

2016-ban életében először megnyerte a római salak-pályás Masters tornát éppen a 29. szülinapján. Ezt követően döntőt játszott a Roland Garros-on, ahol Djokovicstól kapott ki. A Tornát követően visszatért csapatába korábbi sikeredzője Ivan Lendl, akivel Queen’s Clubban 37. tornagyőzelmét ünnepelte, majd pár héttel később harmadik Grand Slam, egyben második wimbledoni Trófeáját is a magasba emelhette.

2016 augusztusában a XXXI. Nyári Olimpiai Játékokon Rio de Janeiróban megvédte egyéni olimpiai bajnoki címét, hiszen ismét aranyérmes lett az Olimpián. A 40. ATP tornagyőzelmét a pekingi ATP 500-as viadalon aratta 2016. október 9-én, majd 1 héttel később begyűjtötte a 41.-et is Shanghai-ban, ezzel együtt a 13. Masters sikert is elkönyvelhette. A 42. tornagyőzelmét Bécsben érte el, 2016 októberének utolsó hetében. A következő héten a párizsi Mastersen is nyerni tudott, így a 43. tornagyőzelem a 14. Masters sikert hozta, ráadásul 2016. november 7-én átvette a vezetést a világranglistán. Ő az első brit férfi teniszező, aki az 1973 óta íródó világranglistán egyéniben vezeti a rangsort. 2016-ban kilenc tornát nyert, az utolsó ötöt zsinórban, az év lezárásaként megnyerte az év végi világbajnokságot Londonban, ez volt a 44. tornagyőzelme, amely egyben biztosította az év végi világelsőséget Andy számára. Testvére, Jamie szintén világelsőként zárta a 2016-os évet, a férfi páros világelső duó tagja Brunos Soares-sel együtt.

shenzen f by dm

madrid f15

13781944_10153751429861966_275564556469774704_n

14695475_1100740290011695_2302725530274289707_n14937348_10153856555391875_7653395930353477470_n14925725_1194652330581754_1617246000622956818_n

15094262_10154080446256966_4188414943106814216_n

2017-ben ez idáig egy tornagyőzelem áll a neve mellet, Dubai-ban sikerült nyernie, ezzel megszerezte 45. ATP trófeáját, a többi tornán az év első 5 hónapjában világelsőként mérsékelt a szereplése. A világelsőséget azonban 2016. november 7-e óta folyamatosan őrzi.  

dubai 2017

Amit érdemes még tudni Andyről: imádja a focit, emellett a box a kedvenc sportja, bár ő maga soha nem ütne. Egy rövid szakítást leszámítva 12 éve Kim Sears (Nigel Sears teniszedző lánya) a kedvese, akit 2014. novemberében el is jegyzett és akivel Londonban (Surrey-ben) élnek, már amikor Andy otthon van. Azóta össze is házasodtak, a nagy eseményre 2015. április 11-én Dunblane-ben került sor. Két tündéri kutya, Maggie és Rusty gazdái. 2016. február 7-én pedig megszületett első gyermekük, Sophia Olivia Murray is. Bár Andy szülei nagyon régen elváltak, mind az anyukájával, mind az apukájával és a nagyszüleivel is kiváló a kapcsolata. Nagy előnyt jelent a számára, hogy Jamie is profi játékos, így a Tour-on sokszor találkozhatnak.

dm2

Forrás: Andy 2008-ban “Hitting back” címmel először, majd 2009-ben, egy fejezettel kibővítve “Coming of Age” címen kiadott önéletrajzi könyvei


Farkas Anett (Netti7)

5 responses »

    • Az is megvan már természetesen, csak még nem volt időm elolvasni, pláne fordítani belőle… 🙂
      Bár várom valamelyik könyvkiadó ajánlatát, hogy kiadnák magyarul, azonnal nekiállok a fordításnak. Kalandorok kíméljenek!!! 🙂

  1. Én még csak 11-éves vavagyok. Egyenlőre focizom de egyre többet teniszezem,és egyre többet gondolkozom rajta, hogy váltsak át teniszre. Ez az oldal megerősítette döntésemet és ahogy Andy tette én is hamarosan bár nem olyan tehetséges de teniszezni fogok.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s