Talán kicsit mi is fáradunk. Vagy én. Az elmúlt fél évben az Andyvel kapcsolatos események publikálása a blogon messze nem volt naprakész. Néha pótoltam azt, ami kimaradt, de legtöbbször sokkal inkább nem. Rosszul érint kicsit, mert egyébként nagyon büszke vagyok erre a blogra abból a szempontból, hogy 2011. február 2-a óta minden, ami Andyvel kapcsolatos, itt visszakereshető. Olyan ez, mint egy klassz napló, tele fotókkal, egy igazi archívum, minden benne van. De azért nem adom fel, ebből a szempontból pont olyan vagyok, mint Andy. A legfrissebb vele kapcsolatos hír, hogy egy újságíró úgymond beleszállt Andybe, hogy a jelenlegi teljesítményével bemocskolja a saját örökségét. Andy nem volt rest és a Twitter-en (most már ezt is X-nek hívják), így üzent vissza:
“Bemocskolom az örökségemet? Tegyél meg nekem egy szívességet! Szörnyű pillanatban vagyok most, ezt meg kell hagyni. A legtöbb ember az én helyzetemben most feladná. De én nem vagyok a többi ember, és az elmém másképp működik. Nem adom fel. Továbbra is küzdeni fogok, és azon fogok dolgozni, hogy olyan teljesítményt nyújtsak, amire tudom, hogy képes vagyok.”
Úgyhogy hajrá Andy, hajrá én, és boldog 13. blogszülinapot!
Azért remélem néhányan még itt is követtek, mert a Facebook oldal látogatottsága nagyszerű, a FB csoporté meg semmilyen. 🙂 Mégis minden úgy van jól, ahogy van.
Sir Andy, továbbra is Veled vagyunk, lesz még egy-két nagy dobásunk, nem igaz?
A sztorit, aki már nem emlékezne (egyáltalán ki emlékszik, hahaha), itt tudjátok elolvasni:
Andy Murray Rajongói Oldal 